Ígéretemhez híven bemutatjuk a belvárosi kerékpárút szabályos használata érdekében készített oktatófilmet. Már egy ideje megtekinthető honlapunkon a kerékpárutas bejegyzés végén, de most áthelyeztem, mert nagyon el volt dugva. (Annyira, hogy én sem tudtam, hogy már fent van…)
Általában az oktatófilmekről még annyit, hogy mindig is megvolt sajátos hangvételük. Mikor felvilágosító vagy oktatófilmet néztünk az iskolában, akkor is megdöbbentünk azok stílusán. Szinte jutalom volt hozzájutni egy-egy here önvizsgálatos vhs-hez.
Talán azért is különlegesek ezek a filmek, mert a hivatalos nyelvezetük és a pontos kifejezések használata miatt esetenként tovább kell gondolkodni a hallottakon, mint valójában.
Egy újabb hasznos oktatófilmmel gazdagodott a világ. A belvárosi kerékpárút átadása során kiosztásra került a Carscool Autós Iskola és a Média Kft közreműködésével elkészített DVD, mely bemutatja a belvárosi kerékpárút legfontosabb csomópontjainak szabályos használatát.
Ezt a rövid filmet átvették az iskolák és a civil szervezetek képviselői, így nekünk is jutott egy, melyet közzé is teszünk most a balesetmentes közlekedés érdekében.
Kevésbé szinpadias, mint a ’70-es években készült társa, ugyanis ott a borospincéből előbújó ember átesik a biciklijén, majd bénázik egy sort, mielőtt találkozna a sárga Ikarusszal. Igen, ez az ittas vezetést hivatott bemutatni, de biztos vannak benne még hasznos és szép dolgok. Érdemes megnézni, de sajnos csak egy 2 perces részlet érhető el a neten.
A “mi” filmünket igényessé teszi az, hogy amikor a narrátor (Dér János) beszél az megjelenik egyből a képen is. Ez persze nem nagy kunszt, de folytonosságot ad a filmnek. Az, hogy három kerós teker és az első jobbra, második balra, harmadik egyenesen megy. Tehát nem az a klasszikusan gagyi oktatófilm, mikor egy ember csinálja meg a három variációt, és ezzel több órássá duzzasztja fel a filmet.
Esztétikusabb pedig akkor lett volna ez a film, ha nyáron vagy tavasszal forgatják, és nem a hófoltos depis város látható benne. De ez utóbbi csak egy kekeckedő megjegyzés volt, hiszen ennek az elkészítésének most volt itt az ideje.
Jó tanulást!
(A lejátszást illetően megjegyzem, hogy hamarosan felhasználóbarátabb megoldással is előállunk…)
A bejegyzés elején látható kép forrása: http://criticalmass.hu/blog-cimkek/ueltess
Murphy törvényéről sokat lehet hallani. Tucatnyi szituációra ráhúzzok azt, hogy “ami elromolhat, az el is romlik”. Az időjárásra is.
Szerettem volna pár fotót készíteni Orosházáról, melyet felhasználnánk a honlapunkon. Persze hétköznap reggelente süt csak a nap, mikor az ember dolgozik és hétvégén nem. De felcsillant a remény, hogy ezen a szombaton talán másképp lesz. Felkeltem és láttam, hogy tiszta az égbolt, jók a fényviszonyok. De mire elkészültem felhők úsztak az égen… Ennek ellenére nem adtam fel és pár képet készítettem.
Séta közben jutott eszembe a koncepció, hogy az ünnep lesz a fotók témája. Sok lehetőség volt a városban, de a Vásárcsarnoknál nem találtam nemzeti színű zászlót vagy szalagot, így ott rögtönöztem március 15-e tiszteletére. Az egykor híres orosházi piac azért mégsem maradhatott ki a sorból.
Képekeért klikk Petőfi talapzatára! (Fotó:Kálmán László)
Úgy hallottam, hogy régen lehetett tudni a polcon lévő üvegről, hogy az orosházi vagy sem. Alakjuk, díszítésük eltért más gyárak termékeitől.
Ez az egyediség újra visszatér az Országos Magyar Méhész Egyesület (OMME) a mézhamisítások elleni kampányának köszönhetően. A magyar minőségi mézért mindent bevet ez a méhész egyesület. Mi az a minden? Egységes üveg, „méhészes” hologram, hatjegyű kaptárazonosítóval ellátott zárszalag. De ezekhez persze csak OMME tag jut. Nem tudom, hogy pontosan mikor kerül a fogyasztókhoz is ilyen üveg, ezért most bemutatom tudósításokon keresztül.
Ebben a bejegyzésben választ kapunk arra is, hogy mi az a hamis méz, és arra is fény derül, hogyan kerüljük el a hamisítványokat. De van egy kis zenei meglepetés is…
Az orosházi O-I Manufactoring Magyarország Üvegipari Kft gyártja a magyar méz szabványüvegét, mely igazán mutatósra sikeredett. A cég kereskedelmi menedzsere, Gyenge Éva hangsúlyozta, hogy a méhészek egyesület szavatolja, hogy az üvegbe kizárólag csak közvetlenül magyar termelőtől származó minőségi méz kerül, mivel az orosházi gyárból csak az OMME megbízólevelével lehet elszállítani az üveget. – Minden megyében lesz mézesüveg-lerakat, a kiosztás módjáról az OMME megyei szaktanácsadóin és a honlapon (www.omme.hu) lehet tájékozódni.
Szóval az üvegekhez jutni kész kaland egy távoli gazdának.
Ez az egységes 730 mililiteres üveg – mely egy kiló méz tárolására alkalmas-, Nagyernyei Attila, a méhészeti egyesület Tolna megyei elnökének ötlete volt. Véleménye szerint azért, mert „a kifogástalan minőségű élelmiszer ugyanis elsőrendű tárolóedényt kíván.” No, ezzel nem is vitatkozom, de azért nem felejthetjük el a fröccsöntött medvét sem. De ha már üvegnél tartunk, akkor a méz kellő mennyiségben még a pálinkás üvegben is jól mutat. (Gondolom ezt nem kell magyaráznom.)
Az üveg. (forrás: omme.hu)
Első és még második ránézésre is ez szabványüveg valóban elsőrendű. Rajta hazánk kontúrja és hatszögletű méhsejtek mellett az OMME emblémája díszíti. Míg grafikája egyedileg tervezett, az üveg alakja a klasszikus uborkásüvegre emlékeztet, mivel ez a legkönnyebben elmosható forma – számol be az Origó – Vállalkozói negyed.
Szintén e lapértesülései szerint a szerszámköltséget az Unió támogatta, ezért a termelők 41 forintos bruttó áron juthatnak az üveghez. A betétdíjak kereskedőtől függően azonban változhatnak. (Szerintem a feltételes módot teljesen felesleges volt alkalmazni…) A kedvező ár miatt üveg hamisítása csak drágább feltételek mellett valósítható meg, így a hamisítóknak nem biztos, hogy megéri majd „után gyártani” az üvegedényeket.
Nem tudom, hogy mennyi üvegre van egy szezonban szükség, de az első szériában legyártott egymillió darab nem hiszem, hogy a héten elfogy…
Szóval úgy tűnik, hogy biztonságban vagyunk, és a szabványüveges mézek tutik lehetnek. De mi van, ha mégsem eredeti a méz? De egyébként is, mi az a mézhamisítás?
Elég gyenge voltam kémiából, ezért nem is próbálom lefordítani „emberi” nyelvre azt az írást, amit az ATOMKI honlapján találtam. Maradok a klasszikus „ctrl+c, ctrl+v módszernél”:
„A méhek a méz alapanyagát főként Calvin-ciklus szerint fotoszintetizáló növényekből gyűjtik, melyek szénizotóp-aránya viszonylag szűk intervallumban változik. Ha a mézbe utólag izo-cukrot kevernek, amelynek szénizotóp-aránya erősen eltér a mézétől, különbséget hoznak létre a teljes méz szénizotóp-aránya és a belőle kivont fehérje szénizotóp-aránya között, míg a hamisítatlan méznél a fehérjekomponens és a teljes méz izotóparánya jól egyezik. Ezen alapul a mézhamisítás felismerése.” Bővebben: ITT
Képletesen.
Ennek kapcsán felmerülhet, hogy ez mind szép és jó, de mit jelent a gyakorlatban? A méz aranysárga, és nem lila, akkor még mindig nem vagyok biztos a dolgomban, hogy eredeti-e a méz. Tausz György írásait szúrom be ide a Jó tudni! elnevezésű portálról. Íme:
Ritkábban, de kapható az ún. “éretlen méz” is. Ilyen mézet se vegyünk, mert ez is jóval hígabb a szokásosnál, bár nem számit hamisítványnak. Ilyenkor is érdemes rákérdezni a méz eredetére, minőségére.
A mézhamisítás legegyszerűbb módja a vizezés. Vásárláskor könnyen ellenőrizhetjük, hogy vizezett mézet vagy eredetit kínálnak. A zárt üveget állítsuk a feje tetejére, és ha a benne lévő buborékok gyorsan haladnak felfelé, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínű, hogy hamisított. Ellenőrzéskor azonban figyelembe kell vennünk, hogy a buborékok mozgását jelentősen befolyásolhatja a méz hőmérséklete is. A lehűtött mézben a buborékok mozgása lelassul, s így már nehezebb megállapítani a vizezést.
Ha a méz illata, zamata, színe és állaga eltér az eredetitől, még inkább legyünk óvatosak, mert valószínű, hogy a mézet melasszal, glicerinnel és mesterséges zamatanyagokkal keverték. Az ilyen hamisítványnak már semmi köze a mézhez!
A mézhamisítás leggyakoribb módja a virágmézként árult műméz. A műméz invertcukorból aromás anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkező esetben homályos lesz és rövid idő múlva a belekevert anyag leülepedik.
Visszanézve a bejegyzésre elég sok ollózás van benne, de ennek csak az az oka, hogy hitelesen szerettem volna átadni az infókat. Annak meg nem lett volna sok értelme, hogy az egészet úgy írjam le, mintha én riporterkedtem volna. Szóval ez ilyenre sikeredett. Az írás komolyságát feloldva ajánlom figyelmedbe a Méhek együttes Barbie dalát. Kicsit nehezen indul be a nóta, de szerintem megéri meghallgatni a „plasztik ideálról” írt nótát.
Minap a postaládánkban az Oros-haza Baráti Körnek címzett levelet találtunk, melynek feladója a Városi Polgármesteri Hivatal volt. Kibontottam és kiderült, egy meghívót tartok a kezembe. Tárgya a belvárosi kerékpárút ünnepélyes átadása. Már ekkor eldöntöttem: elfogadom a meghívást és ünnepélyesen megnézem magamnak ezt a politikai vitákat is kiváltó utat.
Épp a „szalagátvágásra” igyekeztem, mikor a Márton-napi ludasságokon megismert házaspárral összefutottam és elújságoltam nekik, hogy hova rohanok így, szombat délelőtt. A családfő a kerékpárútra csak annyit mondott: olyan ez mint az ulti. A mások hülyeségére is nekem kell odafigyelnem…
Ő is azon a véleményen van, hogyha biciklivel vagy autóval is közlekedik az ember, a másikra oda kell figyelnie. Ennyi. Nem kell óbégatni. Kell egy egészséges bizalmatlanság a közlekedőkkel szemben és figyelni kell őket. Nehogy a másik fél hülyeségéből nekem legyen bajom…
Tábla kihelyezése (2008. november 03.)
Tábla részlet (2009. március 07.)
Elérkezett a 10 óra, és Eötvös téren már gyülekeztek az iskolások azért, hogy tegyenek egy tiszteletkört a városban. Egy kis illedelmes csúszással el is kezdődött az ünnepség. Csányiné Kádár Tünde vezető főtanácsos köszöntötte a jelenlévőket, és átadta a szót Bagi Lászlónak városfejlesztési osztályvezetőnek , aki bemutatta kerékpárutat számokban. Szokták mondani, hogy a számok magukért beszélnek, ezért nem is volt nagy körítés az adatokhoz.
A jelenlévőket Bagi megnyugtatta, hogy a Táncsics gimi előtti kereszteződésbe hamarosan jelzőlámpákat telepítenek, így ezzel is biztonságosabb lesz a közlekedés. A tárgyilagosság Németh Béla beszédére is jellemző volt, de ő azon kritikákra reagált, melyek a beruházást érték. A beszéd végén a polgármester felkérte az iskolák és civil egyesületek képviselőit, hogy vegyék át a Carscool Autós Iskola és a Média Kft közreműködésével elkészített DVD-t, mely bemutatja a belvárosi kerékpárút legfontosabb csomópontjainak szabályos használatát.
Még több első utasért klikk a képre! (Fotók: Kálmán László)
A beszédek után a résztvevők kerékpárra pattantak és tettek egy kört az új úton. A menet élén a polgármester tekert a város emblematikus kerekesével, Lénával. A felvonulókat pogácsával és teaval fogadták a szervezők, melyek osztásába a Baráti Kör is segédkezett.
…és itt is a vége. Mostmár tekerhetünk a városunkon keresztül-kasul. Átadták a bicikliutat műszakilag, ünnepélyesen, mindenhogy. Nincs mentség! Jár a büntetés nekünk kerósoknak, ha az úttesten kacsázunk.
Oktatófilm még nincs fent, de képek vannak. A hét közepéig érd be ezzekkel kedves Olvasó…
A Mélyen Szántó Esték sorozat egy újabb állomásához érkezett, melyen Rózsa Zoltán: „Nagyszénás –Vaskapu és ami mögötte van” című előadását hallhattuk. Nem mellesleg ezzel az alkalommal emlékezett a Szántó Kovács János Területi Múzeum Kristó Gyula történésze, aki városunk híres szülöttje.
A rendezvényen főleg gimnazisták voltak, akik a Táncsics gimi aulájába elhelyezett székek javát el is foglalták. Természetesen voltunk egy páran mi is, akik nem azért mentünk el, hogy sikeres érettségi tegyünk.
Az előadás képanyagokra épült, melyek segítségével ott lehettünk a feltáráson. Legalábbis én úgy éreztem, hogy ott vagyok. De ez szerintem betudható annak is, hogy az elkerülő út építésekor meghirdetett honfoglaláson részt vettem. A honfoglalás lényege az volt, hogy ki lehetett menni az ásatásra, és egy házat feltárni. Ez nagy ötlet volt a múzeum részéről, mely a szakmában talán nem is talált komoly elismerésre, mert féltek attól, hogy mi amatőrök szét díboljuk a leleteket.
Ez persze nem volt igaz. Először is azért, mert a múzeum dolgozói barátságosan és észrevehetetlenül ellenőrizték miden ásócsapásunk. Én pedig azért nem rongálhattam meg semmit, mert nem találtam semmi olyat amiben kárt tehettem volna. Ugyebár egy talicska földet nem lehet elrontani. Tehát a meddőt, azaz a kiásott földet csak boldogan talicskáztam a 35 fokban. De mellettem a Pesics család és talán még egy-két barátjuk (erre már nem emlékszem pontosan) egy komplett kis műhelyt találtak, ahol csomó faragott csontra bukkantak. A kép olyan volt, mint a filmekben. Egy kis kapargatás, ecsetelgetés, örömsikolyok és elismerés hegyek. Bezzeg a mi csapatunk csak talicskázott… Ettől függetlenül örök emlék marad.
Na, de visszatérve a tegnap naphoz egy jól megszerkesztett az előadást hallhattunk. Korábban az volt a koncepcióm, hogy ide összefoglalom nektek röviden az egészet. De ez nem sikerül. Olyan sok információt tartalmazott az előadás, hogy felére sem emlékszem. De hozzá tartozik, hogy ennek a fele is legalább kétszer annyi, mint korábbi tudásom az orosházi leletekről. Az meg külön történet, hogy a Vaskapuról semmit sem tudtam. Szóval ez is kimutatható százalékban. Összegezve: nem volt hasztalan ez az egy óra…
A nyitó kép egy 1968-as amerikai kémműhold felvétele volt, melyen látszott a Nagyszénás határában elterülő domb, azaz Vaskapu. Fel lehetett ismerni több már feltárt területet is, mint például az Újosztáson elterülő Gellértegyházát.
Volt egy fél év, amikor naponta jártam át Szénásra, és kifele menet az utolsó nagy kanyarban (a jobb oldalon) található dombról sokszor elgondolkodtam. Arról, mi a fenét keres az ott… Na az a Vaskapu… Ezt a dombot az út aszfaltozásakor vágtak át elődeink. Ekkor találtak ló koponyát és egyéb leleteket is, de a munkások velünk ellentétben szét díbolták sírokat. Ezért Szenttornyára – ami ekkor még nem volt Orosháza része- csak két edény került el. Ezért voltak bizakodóak a feltárók is, hogy leletben gazdag területet tárnak fel. Ez azóta kiderült, hogy nem a leggazdagabb feltárás volt..
Rózsa Zoli megosztott velünk szakmai praktikákat is. Elmondta, hogy az Árpád-kori magyarok még természet közeli népek voltak, és ez temetkezésükben is megjelent. A felkelő és lemenő napot figyelembe véve temetkeztek kelet-nyugat irányban. Épp ezt kihasználva észak-déli irányú kutatóárkokat alakítanak ki a régészek.
Még érdekesség volt, hogy negyven évvel ezelőtt egy tanya melletti homokkitermeléskor találtak egy kengyelt. Akkor azon a helyen kitermelést abba hagyták, majd visszatemették a gödröket. Pár éve a feltárások során találtak egy lovas sírt, mely lószerszámokat is tartalmazott. A sírból korábban csak egy dolog tűnt el, melynek nyoma volt. Hát persze, hogy a kengyel. Szóval szerintem kinevezhetjük a leghosszabb sírfeltárásnak ezt a negyven éves periódust.
Nem szertnék már többet írni erről, mert félek, hogy pontatlanul adom át nektek, és szépen félreinformálok mindenkit. Aki viszont hiteles információkra vágyik, az elmehet a következő „szántásra” is. Ennek programját idézem:
„Különböző fertőző megbetegedéseket (pl. tubercolosis, szifilisz, lepra) követő súlyos halálozások a sötét középkort juttatják eszünkbe. Vajon csak a középkorban voltak ezek a megbetegedések, vagy beszélhetünk-e egyes típusainak megjelenéséről a középkor előtti időkből, pl. a 10-11. századból? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni dr. Marcsik Antónia március 18-án 17 órától kezdődően a Mélyen Szántó Esték következő előadásában.” a helyszín most is a Táncsics mihály gimnázium és Szakközépiskola aulája lesz.
A továbbiakban még egy pár képet közlök, melyeket a múzeum bocsátott rendelkezésünkre. A címeik beszédesek. Sajnos nem tőlem származnak…
