Idén harmadik alkalommal rendeztük meg a városismereti vetélkedőt, mely a versenyzőknek és nekünk szervezőknek is tartogatott meglepetéseket. De semmi gond nem volt, mivel mindkét gárda könnyedén vette az akadályokat. Voltak azonban biztos dolgok, melyek már évek óta ugyanúgy, jól működnek. Ilyen például a vetélkedő alapja. Az, hogy a város tíz pontján folyik a versengés.
Helytörténeti előadások is elhangzottak az állomásokon
Na, de vegyük akkor sorra április harmadik szombatjának történéseit. Persze, csak Baráti Körös szemmel…
A rajt előtti eligazítás hagyományosan a Petőfi Művelődési Központ lépcsőjén történt. Ezután szállták meg városunk a fiatalok. Menetlevelekkel mozgó csapatokat lehetett látni mindenhol, melyek egy kis életet vittek az ebéd után sziesztázó Orosházába.
A csapatok csillagszerűen közelítették meg pontokat, ami azt jelenti, hogy mindenki más állomáson kezdett. Illetve csak majdnem mindenki, mert egy csapat nem küldte be nevezését. Improvizáltunk és minden folyt tovább a maga medrében, az előzetes információk szerint.
A szerencsésebbek nem mentek messzire az első állomásért, ugyanis a művelődési központ is egy pontgyűjtő hely volt. Az ottani feladatot a PMK archívumából kölcsönöztük. Fel kellett ismerni helyileg híres épületeket minél kisebb részlet alapján. Voltak egyértelmű és gyors megoldások, de hallható volt megfejtés gyanánt, hogy „ez az izé, tudod ott”. Előbb vagy utóbb mindenki megtudta, hogy mit is takart az iménti felkiáltás.
A következő feladaton mikor agyaltunk azt hittük, hogy könnyű lesz. Próbáltunk nehezíteni rajta, de végül abban maradtunk, hogy megmarad az alap. Egyesek aggodalma beigazolódott, nehézre sikerült átalakítás nélkül is a testvérvárosokra vonatkozó feladat. Volt, amikor mindent a legelejéről kellett kezdeni: mi is az a testvérváros. Ezek után persze hogy nehéz volt felsorolni a településeket, majd még azokat fel is dolgozni.
Az emberpiacon.
Ezután következett az emberpiac. Erről “szóljon” Tünci, az állomás vezetője: Kossuth szobornál a feladat – bármily meglepő – nem Kossuthhoz kapcsolódott. A feladat középpontjában szintén a téren található, Darvas József idézettel ellátott emlékkő állt, amely annak ad tanúbizonyságot, hogy a eme tér egykor valójában emberpiac volt. A feladat lényege az volt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a tér régi funkciójával, az akkori szegényemberek életével, tevékenységével, az emberpiac fogalmával.
A feladatmegoldást színesítette, hogy a gyerekek képzeletben magukra ölthették a módos gazda szerepét, aki azért látogatott ki az emberpiacra, hogy munkásokat vegyen fel a különböző feladatokra. Vagyis egy régies típusú munkaügyi központ, amikor a munka kereste a munkást; persze a munkásnak már ekkor is regisztrálnia kellett – jelenlétével.
Tehát miután a gyerkőcök kétszer végighallgatták a a munkára váró szegény emberek négy csoportjának (kubikos, zsellér, cseléd, szegényparaszt) jellemzőit, egy feladatlapon (álláshirdetés) azonosították be az adott feladatokra keresett munkást. Meglepő volt számomra, hogy a fiatalabb korosztályból kerültek ki többen, akik már ismerték a tér régi funkcióját, illetve a megszólított munkáscsoportokat. Volt csapat, aki még szervezési feladatokra is odafigyelt, mert mikor elkezdtem mondani, hogy igaz, hogy a Kossuth szobornál vagyunk, de nem ezzel kapcsolatos a feladat, egyből rávágták: tudjuk!. Amikor rátértem, hogy az emlékkő áll a feladatunk központjában, rávágták: tudjuk!. Nem is lepődtem meg, hogy tudták, hogy a tér régen piac volt. A feladat elvégzése után (amelyet persze hibátlanul meg tudtak oldani), el kezdtem volna magyarázni, hogy hol is találják pontosan a következő állomáshelyet, már jött is a válasz: tudjuk!.Gondoltam, hogy megkérdezem, nem-e tudják ki ölte meg Kennedy elnököt…féltem, hogy szembesülök az igazsággal…
Ezt persze egyáltalán nem azért osztottam meg Veletek, mert zavarna a felkészültség, csupán egy aranyos szelete volt ez a kellemes délutánnak! Egyébként pedig pozitív, hogy vannak ilyen versenyzők, akik odafigyelnek a részletekre.
Portyázók.
Ezután felüdülés volt keresni a a betűhalmazban azon szavakat, melyek Orosházához kapcsolódnak. Megtévesztő volt, hogy nem csak komoly dolgok kerültek a megfejtések közé, hanem szerepelt például a mézesüveg is. Ez egy kis lazító feladat is volt, de talán aktivizálónak inkább lehetett nevezni. A fiatalok sportot űztek abból, hogy olyan szavakat találjanak, amik nem kapcsolódnak a versenyhez. Így ezért megtalálták az sms-t, a TESCO-t, és egyéb olyan szavakat, melyek csak véletlen kerültek be.
Hagyományosan a múzeum is állomás volt, ahol 13+1 -es totó helyes megoldásával kerülhettek közelebb a győzelemhez a csapatok. A kérdéseket összeállító múzeumi dolgozók céljukat elérték: termeket bejárták a gyerekek, és helytörténeti ismereteket is fel kellett eleveníteniük a jó eredményhez.
A történelmi emlékparkban Szervátiusz Tibor alkotása körül kellett híres orosháziak nevét önéletrajzukhoz hozzárendelni. Egyszerű, gyors és mégis gondolkodtató feladat volt.
Az evangélikus templomban a zombai harang mellett Székácsról kellett feladatot megoldani, majd az evangélikus énekeskönyvekben megkeresni az egykori püspök szerzeményeit megkeresni.
Ajánlom a háttérben található rajzot. A megfejtés alább említésre kerül.
Activity-zni, szinte mindenki szokott. Ismeri az ezzel járó jókedvet, vidámságot. A kútmúzeumi állomáson ezzel kellett megbirkózni a vetélkedőn résztvevő csapatoknak. Orosházával kapcsolatos tárgyakat, helyszíneket, és nevezetes dolgokat kellett elmutogatniuk, vagy éppen lerajzolniuk. Az első lépések voltak a legnehezebbek, minden résztvevő számára. De miután ezt sikerrel vették, nem okozott problémát az ORSI virsli, vagy a piactéri ivókút lerajzolása, vagy mondjuk az Orosházi Fúvószenekar, vagy libamáj elmutogatása. Ennél az állomásnál, tehát elmondható, hogy csak a képzelet szabott határt. Lazító feladat volt, elérte a célját – zárják beszámolójukat az állomásvezető Katák.
Könyörgöm Don!
A legtöbb előkészületet azonban a Győry Vilmos által lefordított Cervantes mű, a Don Quijote VIII. fejezetének eljátszása igényelte. Voltak akik seprűn lovagoltak, krepp papírokkal érzékeltették a szélmalmok mozgását vagy térdre esve könyörögtek Don Quijote-nak, hogy ne támadja meg az “Óriásokat”… Voltak kosztümös és modern feldolgozások. Egy pillanatra az ember nem az Árpád-kertben, hanem egy világvárosi sétálóutcán érezhette magát az utcai színészek társaságában.
Álljon most itt alább Jenes állomásvezető beszámolója, mely szintén arról árulkodik, hogy a főutcán színház volt.
A „Fekete sereg” nevű csapat egészen komolyan készült az „előadásra”, a kellékek kiválasztásánál is rendkívül alaposak és kreatívak voltak. Sancho Panza szamarát és Don Quijote lovát például két „drótszamár” szolgáltatta, amiket annak rendje és módja szerint fel is ékesítettek egy-egy papírból kivágott, majd ki is színezett ló- és szamárfejjel. Don Quijote híres csatajelenete a szélmalmokkal szintén rendkívül élethűre sikeredett. Az „óriásokat” az eredetihez hűen „lovával”, Rocinantéval támadta meg vakmerő hősünk, és a kínos zuhanást, amikor a forgó vitorla felemeli, majd földhöz csapja őket, a kerékpár éppúgy elszenvedte, mint jó lovagunk, mivel az egyik szélmalmot alakító színész felkapta, majd – azért kellő óvatossággal – elhajította. De maga a színészi játék sem hagyott semmiféle kívánnivalót maga után, így szinte gondolkodás nélkül, az elérhető maximálison felül azonnal pluszponttal is jutalmaztuk a produkciót, ami egyébként látványnak sem volt utolsó.
A fenti pontgyűjtő helyen kívül még sok „külsős” megállt az Eötvös téren is. Távcsövek, izgatott fiatalok és értetlenkedő járókelők. Röviden ilyen kép fogadott, mikor arra jártam. S hogy miért? Az Eötvös téri ivókúton olvasható szöveg részleteit kellett megtalálnia és rendeznie a játékosoknak. Aki a Baráti Kört ismeri, az gondolhatja, hogy nem egyszerűen borítékban voltak elrejtve a szavak. A keresett Eötvös idézet részleteit a környező házak és autók ablakaiba ragasztottuk ki, melyeket távcsővel kellett megkeresniük a csapatoknak.
…hát így zajlott ez a vetélkedő. Az eredményhirdetés előtt egy kis rétesezés volt, mely idején már mindenki a ponotkon “zakatolt”. Kicsit hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, és még az is meglehet hogy állomásvezetői beszámolókal még bővül a poszt.
Az elsők:
Az 5-6. évfolyam első helyezettje – és egyben az abszolut győztes – a Vörösmarty Mihály Tagintézmény “Orosházi Csavargók” csapata lett.
Tagjai:
- Kovács Anett
- Zsedényi Eszter
- Fendrik István
- Borbély Viktor
- Sztvorecz Milán
A 7-8. évfolyam első helyezettje az Eötvös József Tagintézmény “Fekete-sereg” csapata lett. (felkészítő tanár, Végváriné Rehák Gizella)
Tagjai:
- Albert Roland
- Gyurcsik Dávid
- Bucsek Richárd
- Szíjjártó József
- Farkas Gábor
Rendezvényünket támogatta: Kubik Ételbár, Center Étterem és Pizzéria, Orosháza- Gyopárosi Gyógyfürdő Zrt., Petőfi Kulturális Kht, Orosháza Város Önkormányzata, Dózsa György utcai Rétesbolt
