…ami nem is csoda, hiszen több száz ember törölte le cipőjével/nadrágjával/kabátjával az egész évben rászálló port.
Jó magasra lehetett feljutni (klikk a képre)
A IV. Tornyok napja “nézettsége” minden várakozásunkat felülmúlta. Már az előkészületek alatt is toporgott néhány érdeklődő az evangélikus torony kerítése mellett, de a hivatalos kezdéskor, 14 órakor már konkrétan sor állt az ajtó előtt. Az időjárás is szép volt, a tornyok pedig várták a bátrakat.
Igen, a bátrakat, ugyanis néhányan visszafordultak félútról, mert vagy nem bírták szusszal, vagy már a lépcsőn szédültek. Így ők kimaradtak abból az élményből, amit az olykor tényleg szédítő magasság nyújt.
Nullától hetvennégyig
Láttunk több pár hónapos babát, akik apa vagy anya hátán/hasán csücsülve nézték tágra nyílt szemekkel, hova is viszik őt az ősök. A legidősebb toronymászónk pedig egy 74 éves úriember volt, aki a legmagasabb toronyba is felkapaszkodott. Igaz, erősen lihegett, de a panorámát meglátva azt mondta, ezt kár lett volna kihagyni.
A templomok mindegyik szinte folyamatosan tele volt. A reformátusban a harangokkal közösen fotózkodtak az érdeklődők, és amíg várták, hogy feljussanak, a templomban nézelődtek. A katolikusban a legérdekesebb maga a feljutás, hiszen ehhez a harangok között kell bujkálni. Főleg a gyerekek voltak elemükben, hiszen itt egy szülő sem szólt rájuk, hogy ne koszolják össze a ruhát. Az evangélikusban pedig a külső kerengő adott élményt, hiszen ott a torony biztonságából ki kell lépni a “semmibe”.
Ha fotóztatok és úgy gondoljátok, szeretnétek a képeket megosztani mindenkivel, küldjétek be az oroshazabaratikor@gmail.com címre, és az összegyűlt fotókat közzétesszük.
A rákóczitelepi evangélikus templomot is sokan látogatták meg, a toronyban direkt kivették az egyik ablaküveget, hogy meg lehessen keresni, ki hol lakik. Gyopárosfürdőn pedig a víztorony kilátója nyílt meg, ahol az Orosházi Fúvószenekar trombitásai fanfárral invitálták a fürdőzőket.
Könyvet nyertek a jól tippelők
Az evangélikus templomnál mindig nagy sor áll, ezt már tapasztaltuk az előző években is. Ezért az idő hasznos elütésére kitaláltunk egy játékot. Az orosházi harangokról összeállítottunk egy kérdéssort, és igaz vagy hamis választ vártunk. Aki pedig ügyes volt, az könyvet kapott tőlünk ajándékba. A nemrégiben elhunyt helytörténeti kutató, Dr. Kiss A. Sándor családja és az evangélikus egyházközség nekünk adta át a szerző megmaradt könyveit. A Mi Orosháziak I. és az Érettségi után című helytörténeti köteteket pedig nagy örömmel vitték a nyertesek, volt aki a sok rossz válasz után újra játszott, csak hogy otthon elolvashassa a könyvet. Persze engedtük a második játékot 🙂
A játékos kedvűek könyvet vihettek haza (klikk a képre)
Az idén nem számoltuk meg mennyien mentek a tornyokba, ugyanis délután 5 körül, nagyjából 230 főnél egyszerűen elveszítettük a fonalat és feladtuk. De mivel ezután is tömött sorokban jöttek a kíváncsiak, így nem tévedünk nagyot, ha nagyjából 400 főre tesszük a végső látogatószámot. Ez pedig minden várakozásunkat felülmúlta, és nagyon örülünk, hogy ilyen sokan jöttek le lihegve, de széles mosollyal az arcukon. És ahogy a bevezetőben írtam, a tornyok lépcsői is boldogok, hogy a sok-sok cipő, nadrág és kabát letakarította róluk a port.
Köszönjük az orosházi evangélikus, református és katolikus egyházi vezetőknek, valamint Gyopárosfürdő vezetőjének, hogy első szóra megkaptuk a tornyok kulcsait!
