Mint előző bejegyzésemben is írtam, beszámolok minden eseményről, ahol a Baráti Kör részt vett. Utolsó ilyen esemény a Múzeumok Éjszakája volt.
Az idei Szent Iván-éji Mulatságok az orosházi Szántó Kovács Múzeumban nyugodtan állíthatom kimagaslóan sikeredettek. A jó hangulat, mely kitartott a rendezvény végéig (ami hajnali 2 órát jelent), köszönhető annak is, hogy végig toppon voltak az emberek, akiknek az adott programok szóltak. Tehát egyszerűbben: a családi programokon a család (bár ekkor még apukák durcásak voltak, hogy nem nézhetik a meccset), a gyermekprogramokon a gyerekek (játszóházban ténykedtek), és egyébként mindenhol mindenki pörgött.
Aludj, aludj kedvesem! - éjszakai tűzhordás
Részletezem:
A vetélkedőben minden korosztály képviseltette magát. Voltak politikai és vérségi alapon szerveződő csapatok, de voltak olyanok is, akiket Ámor vagy a barátság kötött össze. A nyolc állomáson 30 csapat mérte össze erejét. (Egyébként 31 csapat indult, de azt az állomást, ahol én voltam egy csapat ki hagyta.) Az Oros-haza Baráti Kör tagjai vezényeltük le a feladatokat, melyek a város több pontján, a kijelölt helyeken zajlottak. Lehetett sárkányt seprűvel elkergetni, kötélkoszorút dobni, parazsas fazekat csúsztatni, szerelem órájának titkát megfejteni, íjászkodni, stb.
A Zombai utca végén a klasszikus kamion platós színpad volt felállítva és rajta játszottak a zenészek, előtte pedig a táncházban a kisebbek “pörögtek” A vetélkedő miatt csak a programelem utolsó fél órájára értem a múzeumhoz, de akkor már a táncokat tanító hölgy pihenőt kért. Tehát a kis fickók jól megtáncoltatták…
Ezután kezdődött a Folkográfia koncertje. Őszintén szólva nem igazán figyeltem rájuk, mert ekkor derült ki, hogy az állomást, ahol a szolgálatot teljesítettem a két gyönyörű Gelegonya lánnyal nem találja egy csapat. Telefonok, egyeztetések és a frissítő keresése mellett már nem volt időm élvezni zenéjük. De megtették helyettem mások, ugyanis teljesen jók voltak. Remélem máskor is lesz lehetőségünk hallgatni őket!
Eredményhirdetés következett, majd a várva várt tűzhordás. Na, ha még volt valami, amit vártunk, akkor ez az volt. Ennek egyik oka az volt, hogy mi, Baráti Körösök dobszóval vezettük fel a vonulókat. (Annak, akinek ez nem tetszett, mert nem tudott aludni jelzem, hogy Rózsa Zoli múzeum igazgató ötlete volt. Annak, akinek meg tetszett jelzem, hogy én is doboltam.) A fáklyákkal megtettünk egy kb.: 20 perces sétát a Táncsics – Veres – Zombai utcák szakaszain, majd éjfél előtt egy kicsivel érkeztünk vissza a múzeum elé.
Ekkora már égett a tűz, amin át lehetett ugrani. Nem kell meghökkeni rajta, hogy rémisztő, meg veszélyes, meg ránk olvad a dorkó, meg stb. Amennyiben ez a veszély fenn állt volna komoly energiát kellett volna a szervezőknek belefektetni abba, hogy lebeszéljék az embereket a tűzugrásról. Ugyanis komoly sor volt a kijelölt terület körül. A sorban pedig nem tűzoltók és dorkót hámozó mentősök álltak, hanem családok, párok és olyan múzeum látogatók, akik át akarták ugrani az égő fakupacot. Szóval ez is sikeres volt.
Ezt követte (talán párhuzamos is volt) a Folk Error koncertje. Róluk is elismerően tudok nyilatkozni. (Aki ismer az tudja, hogy ez nagy dolog!) Népzene volt kicsit másképp. Sok folk rock banda van -szerencsére- már Magyarországon is, de a Folk Error egy teljesen új szín. Néhány számukban filmzenei témákat (pl.: Knight Rider, Volt egyszer egy vadnyugat, stb) is felhasználtak.
A búcsú számuk pedig az ismert az Indulj el.. c. feldolgozás volt.
Ekkorra már tény, hogy megfogyatkoztunk, de akik ott voltunk jól éreztük magunkat. A címben a sör is “elhangzik”, ennek is természetesen oka van. A rendezvény ideje alatt kirakodó vásár volt, és büfé is üzemelt. (Az apukák nagy örömére, mert hát ha a meccs el is maradt, de a sör nem…) Jó volt sörözgetni, népzenei feldolgozásokat hallgatni és kultúráltan szórakozni. Azt, hogy hányan voltunk az orosházi múzeumok éjszakáján nehezen lehet megállapítani, mert az emberek cserélődtek, és a programok között is válogattak. De biztos vagyok benne, hogy a múzeum dolgozói is meg voltak elégedve a látogatottsággal épp úgy, mint én. Bár, nem mintha ez utóbbi sokat számítana…
A rendezvényről készült képek a galériában megtekinthetők!
