Budapestről a gyertyagyújtásra (videó)
Nagyjából még egy óra volt a kezdésig, pakoltuk a tűztereket fával, amikor egy idős hölgy megkérdezte, mikor kezdődik a műsor. Majd elmondta, hogy ő a gyertyagyújtás miatt utazott le Budapestről, mert olvasta a neten a programot, és látta az előző beszámolóit.
A hölgy egyébként 70 éves, soha nem volt még Orosházán, de a templomokat már megnézte, Gyopárosfürdőről pedig egyenesen áradozott. Azt pedig külön kiemelte, hogy ilyen program bizony nincs a fővárosban, ezért jött le hozzánk. Ilyen felütés után pláne jókedvvel folytattuk az előkészületeket.
Színre lép a professzor
Az utolsó napokban történt egy kis programváltozás az eredeti tervekhez képest. Két évvel ezelőtt közös ünnepségen vettünk dr. Kaáli Nagy Géza professzorral. Mi akkor vettük át az Orosháza Városért kitüntetést, ő pedig akkor lett Orosháza Díszpolgára. Már ott elhatároztuk, hogy felkérjük szónoknak az egyik vasárnapra. De mivel a világhírű professzor hazája a nagyvilág, így elég nehéz volt ezt összehozni. Pontosan két év után sikerült összeegyeztetni az időpontot, és mivel nekünk kellett alkalmazkodni az ő beosztásához, borítani kellett a terveket. Itt is megköszönjük dr. Laurinyecz Mihály atyának, hogy megértő volt, és kérésünkre átadta a gyertyagyújtás megtisztelő lehetőségét a professzornak.
Losonczi Dávid és Melega Krisztián -az orosházi média két oszlopos tagja- még a héten kitalálta, hogy kiteszik a GoPro kamerát és készítenek egy összeállítást, hogyan szerelünk, hogyan telik meg az Árpád-kert majd hogyan széled a tömeg a műsor után. Ez lett belőle.
Visszahoztam íme a lelkemet oda, honnan kaptam
Az ünnepi műsor részleteiről most is az OrosCaféról idézünk.
A Táncsics gimnázium diákjai léptek először színpadra, versekkel és az iskola kórusának előadásával. Saját karácsonyi emlékeit felelevenítve megosztotta velünk ünnepi gondolatait dr. Kaáli Nagy Géza, Orosháza díszpolgára.
– Gyermekkorom és fiatalságom karácsonyai életre szóló emlékeket jelentettek számomra. Meghitt, szerető családi környezetben ünnepelhettünk, még a legnehezebb időkben is. Orosháza az otthont, a szülői házat és az egyetlen biztonságot jelentette számomra. Csak az emigrációban értettem meg igazán Petőfi Sándort, aki így fogalmazott elhagyott szülői házáról: „Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszer reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérli; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.” – idézte a költőt a professzor.– Vágyaim sólyomszárnyán érkeztem a Könd utca 2-ből New Yorkba én is az advent első napján 1969-ben. Az emigrációban töltött karácsony alatt kegyetlenül egyedül éreztem magam és csak az orosházi emlékek tartották bennem a lelket. Tompa Mihály szerint „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Szívet nem olyan könnyű cserélni, de megfogadtam, hogy amíg nem lesz saját családom, minden karácsony alkalmával ügyeletet vállalok a szülőszobán. Így is történt. A hetvenes években a karácsonyi ünnepeket a kórházban töltöttem. A szeretet ünnepén nagyobb ajándékot nem adhattam a szülőknek, mint kisbabákat. Boldogsággal töltött el, hogy végtelen karácsonyi örömüknek én is részese lehettem.
– A nyolcvanas években, amikor gyermekeim megszülettek megteremtődött a lehetősége annak, hogy ugyanúgy ünnepeljük meg a karácsonyt az Egyesült Államokban, ahogy azt szüleimtől Orosházán megtanultam. Gyermekeimnek a kinti családi házban töltött karácsonyi esték jelentik azokat az életre szóló emléket, mint nekem az orosháziak. A szeretet ünnepéről a világirodalomban talán Ady Endre ír legmeghatóbban, Karácsonyi regéjében ő is visszavágyik szülőfalujába, Érdmintszentre: „Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza.” Nekünk most azért jó, mert elmondhatjuk, hogy itt Orosházán mindannyian otthon vagyunk és együtt, szeretetben ünnepelhetünk. Külön boldogság számomra – Ady Endre szavaival élve –, hogy az idei adventkor és karácsonykor idegenbe szakadt orosháziként én is elmondhatom, hogy „Visszahoztam íme a lelkemet oda, honnan kaptam.” – zárta beszédét dr. Kaáli Nagy Géza, és meggyújtotta a negyedik gyertyát az adventi koszorún.A műsort a Táncsics gimnázium tanulói folytatták, őket követték az Eötvös katolikus iskolások előadása, majd dr. Laurinyecz Mihály katolikus esperes plébános mondta el ünnepi beszédét.
Új időszámítás indult kétezer éve
– Több mint 2 ezer évvel ezelőtt ami Betlehemben történt új időszámítást jelentett, egy új korszak kezdetét, még akkor is, ha azt sokan nem tudták. Sokan nem ismerték föl, mert nem ismerték a lényegét, nem ismerték azt a személyt, akihez ez az új korszak kapcsolódott. Mi most már tudjuk, és tudjuk azt is, hogy milyen következményei vannak ennek az új korszaknak. Paul Claudel francia keresztény író erről az időszakról, s a születés napjáról és évéről így ír: „Első keresztény napunk hajnala, és üdvösségünk első éve itt lent, és ezután az Isten örökre velünk lakik, amennyiben az övéi leszünk. De meddig? Hiszen jó szándékunk vajmi kurta itt.” Isten örökre velünk, azóta folyamatosan, de meddig? Az előttünk lévő ünnep egy elhatározás. Annak az elhatározása, hogy jó szándékunk, szeretetünk, egymást segítő jóságunk ne csak 1-2 napra vonatkozzon, hanem egész életünkre – hangzott el dr. Laurinyecz Mihály beszédében.
És jöttek a bögrékkel
Egy hete azt írtuk, hogy aki nem felejti el, hozzon magával bögrét, és abba porciózzuk majd neki a teát. Tettük ezt azért, hogy kevesebb műanyag poharat használjunk. Ez egyrészt olcsóbb – ami nem elhanyagolható dolog, hiszen mi sem úszkálunk a pénzben – másrészt környezetbarát. Az elmúlt években egy kisebb szemétkupacot építhettünk volna a kiosztott poharakból. A felhívásnak lett foganatja, legalább 40 vendég hozott bögrét. Aki pedig így tett, az a tea mellé kapott pirospontot szaloncukrot is. A bögrés akciót jövőre folytatjuk, majd időben jelezzük nektek!