Advent 1: új sátor alól kínáltunk
Közel ezren gyűltünk össze az Árpád-kertben Advent első vasárnapján. Orosháza ünnepi koszorúján meggyújtották az első gyertyát, mi pedig örömmel néztük, hogy a munkánk, a koszorú ismét nagy tetszést arat kicsiknél és nagyoknál egyaránt.
Fellobbant... (klikk a képre) Fotók: OrosCafé.hu - Rajki Judit
Újra osztottunk teát és zsíroskenyeret, mindkettő gyorsan elfogyott. Ezért a második gyújtáson többet készítünk, ígérjük.
Ajándékot kaptak vasárnap este az Árpád-kertben ünneplők. Ajándék volt a Székács József evangélikus iskolások műsora, majd a Starlet Énekcsoport előadása, ajándék volt, hogy együtt lehettünk és ajándék volt az első gyertya meggyújtására felkért Ribárszki Ákos ünnepi útravalója is – írja beszámolójában az OrosCafé.hu.
A Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze egy történetet mesélt el egy emberről, aki rohanó életében nem figyelt a körülötte élőkre, nem hallotta meg, amikor kértek tőle, vagy ha mégis, elfordította a fejét, dühös lett vagy épp elutasította a hozzá fordulót. Mert nyugtot akart.
Ribárszki Ákos fellobbantja az első lángot
– Nem kell nagy képzelőerő, hogy belelássuk saját magunkat ebbe a történetbe. Nincs idő, rohanok, majd máskor, ne bosszants vele – naponta mondjuk ezeket egymásnak. Pedig jó lenne egy kicsit kiszállni a körforgásból, és újra egymásra figyelni, újra az élő emberi kapcsolatok, újra Isten felé fordulni – fogalmazott a lelkész. – Akik eljöttek ma este a gyertyagyújtásra, vagy éppen az otthon melegében ülnek az adventi koszorú mellett, pontosan ezt teszik, ünnepelnek. Nagyon sok helyről jöttünk ma ide. A családból, munkából, van aki a zajból, a rohanásból, vagy épp ellenkezőleg a magányból, az egyedüllétből. De mindannyian egy célért jöttünk. Azért, hogy kilépjünk a megszokott kis világunkból, a nem érek rá, a rohanok világából, hogy egymásra, az ünnepre figyeljünk. Egy ország helyzetét nem a GDP mutató, nem az államháztartási hiány mértékében lehet lemérni, hiszen az úgyis változik, ma jobb, holnap rosszabb, vagy éppen fordítva. Egy ország lelki állapotát azon tudjuk lemérni, hogy az emberek meg tudják-e élni az ünnepet, ki tudnak-e lépni a rohanásból, tudnak-e egymásra tekinteni. Ha egy ország, egy nép már ünnepelni sem tud, akkor – Ady Endre szavaival élve – beteg a világ, nagybeteg.– Advent az ünnepek között kiemelt helyen áll, mert kicsit tévesen a várakozás ünnepének szoktuk nevezni, pedig a szó, amiből származik, adventus nem várakozást, hanem megérkezést jelent. A különbség hatalmas. Mert a várakozás magában hordozza a kétséget, hogy vajon tényleg eljön, vajon tényleg megérkezik? Advent nem a várakozás, hanem a biztos megérkezés ünnepe, Isten eljön közénk – zárta gondolatait Ribárszki Ákos, aki áldott egymásra figyelést és áldott, megélt adventi ünnepeket kívánva emlékeztetett, Jézus nem fordul el, nem keres kifogást, nem lesz dühös, ha hozzá fordulunk, hanem meghallgat és segít.
Az első gyertya meggyújtása után a történelmi egyházak részéről Ördög Endre evangélikus lelkész, Kovács Árpád református lelkész és Dr. Laurinyecz Mihály katolikus esperes plébános megáldotta a bordó és óarany színekben pompázó hatalmas koszorút.
Fogyott a tea és a forralt bor
Ahogy az már évek óta szokás, a térre kilátogatókat forró teával és zsíroskenyérrel kínáltuk. A kenyeret a Hetényi pékség ajánlotta fel, míg a valódi ORSI libazsírt a Merian Foods Kft-től kaptuk. Van persze rajta jóféle lilahagyma és pirospaprika, hiszen úgy igazi a “zsíros deszka”.
A második gyertyagyújtás december 9-én lesz, amit most is a Petőfi Művelődési Központtal közösen szervezünk. A programot itt olvashatjátok.
Az idén kicsit fejlesztettünk mi is. Most már nem csak a placcon ácsorogva kínálunk, ugyanis év közben osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, veszünk egy kisebb sátrat, ami alatt a hasonló rendezvényeken kulturáltan meg tudunk jelenni. Ezt láthattátok felállítva a téren, és ez lesz a jövőben is felettünk.
De nem maradhatott el a forralt bor sem, amit Rotary klubos jó barátaink mértek jó szívvel mellettünk. Mondhatjuk, mindkettőnk portékája igencsak kelendő volt, hiszen a teából és a borból is 80-80 litert hörpintett fel az a közel ezer ember, aki kijött a térre.