Kulisszatitok: lelkesedés, na meg az évek és a rutin
Egyre nagyobb rutinnal építjük meg a városi adventi koszorút, azonban mindig van valami gikszer.
Itt már minden adott volt, de ezelőtt akadtak nehéz pillanatok (klikk a képre)
Ekkora talán még sose volt és csapatunk reméli, az elkövetkezőkben sem lesz. “Read more”, ha érdekel…
Mint ismeretes, felhívást tettünk közzé, amire jöttek is szép (rekord) számban a jelentkezések. Azonban a favágóink alábecsülték a koszorú anyagszükségletét, így péntek este az előkészületekkor kiderült: kevés lesz a fenyőgally. Tudjuk, hogy venni is lehet, de ha erre kerülne sor, akkor a könyvelőnk nem csak a számlát iktatná, hanem a “csődjegyzékünk“ is.
Szóval agyalások, telefonálások kezdődtek. Ám Magon Péter, a városüzem kertészeti ágazatvezetője megnyugtatott minket, ha a B tervre lesz szükség keressük őt, majd alkotunk egyet. Az aggasztó részletekre nem térek ki, de szombat reggel 7 órakor már felbőgött a láncfűrész. És az is hamar kiderült, hogy nem kell messzire tenni, szükség lesz még rá, mert a lányok rendre jelezték, kell még fenyő. Péter azonban a helyzet magaslatán állt, és mindent megoldott, így lett elég gally a koszorúhoz.
Kótiné Nagy Éva üzletasszony és a Flóra Virágbolt csapata rendületlenül kötötte az alapokat, mi pedig igyekeztünk a kezük alá dolgozni. (Nem mértük, de szerintünk Kriszta és Mona megint rekordot döntött a kötözésben.)
Külön köszönet jár Magon Péternek, amiért gyorsan segített rajtunk. A támogatóinkat pedig itt olvashatjátok.
Apróbb bakik is voltak (pl: széna helyett szalmát kaptunk, abból kellett alapot készíteni), de úrrá lettünk azokon is, mert hát most is , mint oly sok esetben számított az “évek és a rutin”. Azért köszönjük a bála szénát a Vegetáció Kft-nek és Szollár Szabolcsnak 🙂
Végül délelőtt elkészült a koszorú alapja, mi fiúk kihordtuk és rögzítettük a szökőkútra, a lányok pedig feldíszítették.