Kellemes élményekkel és jóllakottan, azonban aranybogrács nélkül jöttünk haza. De ez senkit sem zavar, mert feledteti az a tény, miszerint mindig úgy érkezünk Orosházára testvértelepülésünkről Zombáról, hogy ezt az alkalmat nem lehet überelni. Pedig mindig lehet…
A zombai tűzoltóparancsnok Feri bátyánk és az ohbk-s "szerkocsisok" Tisztelegj! (klikk a képre) Fotók: Nagy Blanka
Kicsit nehéz most ezt a bejegyzést lejegyeznem, mert mint korábban is írtam “áthallások” vannak a fúvósok és köztünk. S azon emberek, melyek mindkét csapatban oszlopos tagok lassan többet voltak már a Tolna megyei őseinknél, mint kistérségünk településein.
Megszálltuk Zombát
Néhányan egy személygépkocsival már csütörtökön megérkeztünk, és beszélgettünk Szűcs Sándor polgármester úrral településeink kapcsolatáról, fejlesztésekről, civil szervezetekről, helytörténetről és könnyedebb témákról. No, és a rosé melletti sztorizgatás sem maradt el. Mondhatni felkészültünk fejben a szombati napra. (Huhh. Ezt visszaolvasva kicsit protokolárisnak tűnik a dolog, pedig közel sem volt az.)
Sosem érkezünk üres kézzel. Idén gravírozott fatálat és orosházi libatepertőt vittünk.
Aztán szombaton a reggeli harmattal megérkezett a fúvószenekar és nem sokkal később a városi küldöttség is, melyet Németh Béla nyugalmazott polgármester vezetett, aki képviselte Orosházát a fogathajtó versenyen is.
Mire mindenki köszöntötte a másikat, akkor már az Orosházi Kolbászklub is hasította a fát a bográcsa alá. Már az OrosCafé.hu-n is megjelent, hogy a falunapon túl az V. Bográcsfesztivál is most volt, de a földink között nem volt érezhető nagy versengés. Körbe kóstoltunk a készülő ételeket, és segítettük egymást, persze azért a csipkelődések sem maradtak el.
A kastély parkját -ahol a polgármesterek fogathajtó versenye is volt-, akácfa füstje és fűszeres illatok járták be. Sercegtek és pirultak a bográcsok ajlában a hagyma darabok.
Némi nosztalgiával ajánlom Kovács Péter “tagtársunk” által elkészíttet új kedvencünket.
Gombás tokány, ahogyan az Oros-haza Baráti Kör szereti
(Elkészítési javaslat 10 főre)
Hozzávalók:
- 3,5 kilogramm sertéscomb
- 20 dkg kolozsvári szalonna
- 20 dkg mangalica szalonna
- 7-8 közepes fej hagyma
- 4-5 gerezd fokhagyma
- 1 kilogramm gomba
- 40 dkg sárgarépa
- 4-5 szál fehérrépa
- 4-5 deciliter tejszín
- 4 húsleveskocka
- 1 üveg olaszrizling
- Fűszerek:só, bors, majoranna,őrölt kömény, tárkony, kakukfű
A húst előző nap felvágjuk kis kockákra, és egy kevés borban bepácoljuk. A kétfajta szalonnát megpirítjuk, hozzátesszük az apróra vágott hagymát. Kissé megfonnyasztjuk hozzáadjuk a szintén apróra vágott fokhagymát és az előkészített húst. Öntünk hozzá egy kevés vizet és fehérbort, adunk hozzá sót, borsot, majorannát és köményt, majd beletesszük a húsleveskockát. Kb egy óra főzés után a karikára vágott sárgarépa és a fehérrépa következik. Ízlés szerint megszórjuk tárkonnyal és kakukkfűvel, végül az apróra vágott gomba és a tejszín következik. Ha szükséges, kevés liszttel behintjük.
Én kérek elnézést és zárszó
A nap kétségtelen hogy tartalmas volt, épp ezért kevesebb idő jutott az ottani ismerősökre. Sajnos csak a sörsátor mellett vagy épp fűszerezés közben tudtunk velük összefutni. Még jó, hogy “fiatalság bolondság” és ilyenkor nem számít, hogy a tv maci mikor fekszik le. Így esett meg, hogy egy régi-új ismerősünk, Pál Petra által szervezett leánybúcsúba is benéztünk egy táncra.
Terveink szerint még mielőtt az év végén városunkba érkeznek a Zombai Hagyományőrző Egyesület tagjai, Zombán leülünk még egy pohár bor mellé beszélgetni. S talán akkor felidézzük azon dolgokat is, melyek most kimaradtak.
