A hitüket féltő zombaiak pedig letelepedtek és benépesítették a vásárhelyi pusztát. Így lett Orosháza. Ja, és a harangot amit magukkal hoztak még ma is láthatjuk az evangélikus templomban. De nem szól, mer’ elrepedt.
Ennyit tud talán az átlag városlakó. Ha tud. De mi van ma Zombával?
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt négy évben rendszerint eltöltöttem egy hosszú hétvégét a Tolna megyei községben, és barátokra is tettem szert, így viszonylag „képben vagyok” És Te?
A bejegyzésnek az apropója az, hogy július 24 és 27 között – Szűcs Sándor polgármester meghívására- a fúvószenekarral ismét Zombán voltunk a falunapon. A zenekar egy olyan közösség, ahol összekovácsolódnak az emberek. Így a zenekar idősebb tagjai sokat vagyunk együtt szabadidőnkben is, mondjuk a Baráti Körben. Ezt azért is írtam le, mert vittük az OHBK-s pólóinkat és pózoltunk a hétvégén. Igaz a terveinkkel ellentétben sokkal kevesebb képet készítettünk, mint szerettünk volna. Ennek oka, hogy dolgunk akadt szép számmal és szabadidőnkben meg eszünkben sem volt fényképezkedni. Inkább boroztunk…
A középen látható tisztáson szokott állni a színpad. A főzőverseny (Bogrács fesztivál) és az egyéb programok pedig a fák alatt. (Kép forrása: vendegvaro.hu)
Az idei Bogrács fesztiválra 36 csapat nevezett, melyek civilekből, helyi egyesületek képviselőiből és két orosházi csapatból állt. A városunkat képviselő főző csapatok egyike mi voltunk, a másik pedig a fúvószenekaros szülőké. A Baráti Kör a mustáros, vörösboros marhapörkölttel sajnos nem ért el helyezést, de örömünkre az első helyet azért Orosházi csapat hozta el. Ugyanis Dokiék filézett kakaspörköltje érdemelte ki az aranybográcsot.
Csapatunk tagjai: Gelegonya Éva, Kovács Péter, Lászlóffy Arnold, Kálmán László, Breznyik Zsolt, Melega Krisztián
Azt gondolhatod, hogy ez mind szép és, jó, de hol van Zomba? Erre válaszként következzék egy kis zombai helytörténet másol – beilleszt módszerrel. (Forrás: vendegvaro.hu)
„A 65-ös úton fekvő települést Bonyháddal is közvetlen út köti össze.
Ősi magyar község, először 1015-ben említik. Arról nevezetes, hogy a vallási türelmetlenség miatt evangélikus magyar lakosai 1744-ben elhagyták, s az Alföldön megalapították Orosházát. Ennek hagyományát mindkét helyen ápolják. Az újratelepítéskor Zomba német és magyar katolikus helység lett. 1992 óta újra van evangélikus temploma, az 1948-ban ide került felvidéki magyarok építették.
Az 1700-as évek elejétől Zomba és nagy kiterjedésű határa a Dőryek birtoka volt. Számos pusztájában épült kastély, nemesi kúria, ezek később Dőrypatlan néven úgynevezett eszmei községet képeztek. A kastélyok közül legnevezetesebb Andormajor és Paradicsompuszta.
A középkori Patlanban a szerdahelyi pálosok monostora állott. A zombai uradalmak és a sváb kisgazdák századunk első felében jeleskedtek a bonyhádi tájfajta tenyésztésében, nem egy országos díjat elnyerve. Néhány jellegzetes sváb parasztporta ma is látható a községben. A Zombához tartozó Paradicsompusztán teremtette meg birtokosa, Dőry Ádám a “földi Paradicsomot” a XIX. Században”
Ettől hosszabb leírást a www.zomba.hu internetes oldalon találhatunk. Ami még érdekes az ott fellelhető infók közül, hogy „jelenleg a községnek 2500 lakosa van, ősmagyar, székely, felvidéki és német népcsoportok lakják – teljes megbékélésben”
A lóversenyt a Zombai Lovas Egyesület szervezi meg évről évre. (Megjegyzés: Tavaly a bográcsunk ott állt, ahol a fehér inges férfi ül.)
Szállásunk a vendégvárós leírásban is szereplő Paradicsompusztán volt. Szép, szép, de… …biztos keveset láttunk belőle… Egyébként szép az épület is és a parkjában jólesik pihenni, ejtőzni. Nyugalom, némi mókusos huncutkodással. Ha kérdezné bárki is, hogy elmennék-e még X napra, de a „Paradicsomban” kellene laknom természetesen igen lenne a válaszom. Úgy vélem mindenkinek, aki már volt Zombán.
Azért csak borvidék! Szekszárdtól pár kilométerre: az üveges tánc dukál.
Amit én sem tudtam, hogy havi lapja is volt testvérvárosunk lakóinak, mégpedig. a Zombai Hírmondó. Múltidő oka az, hogy a honlapon már nincs fent aktuális szám. Ezért feltételezem, hogy becsődölt. De az is lehet, hogy csak a rendszergazda a lusta, és nem frissíti ezt a rovatot… Mit is írjak róla? Aranyos. Viszonyítási alapnak itt van nekünk az OÉ. A Hírmondó sokkal másabb. Benne vannak a büszkeségek a jó tanuló diákok, szóval „falusias”. Ezt pedig semmi képp sem kell degradáló jelzőként érteni. Hiszen nem minden rossz ami falusi. Gondoljunk csak a falusi tyúkból főzött húslevesre, ami csak úgy űzi a másnaposságot, vagy a kolbászra esetleg a pálinkára. Vagy épp a közvetlenebb emberekre és az értékekkel telibb kapcsolatokra. Ez utóbbiakat megszoktuk, és idén is meg tapasztaltuk. Az, ahogyan az orosháziakkal (vendégeikkel) bánnak mintaértékű. A kialakult és évről évre megerősödött barátságok, kapcsolatok ápolása miatt döntöttünk úgy, hogy a Baráti Körrel az őszi szüreti napokra is elmegyünk.
De az őszig sem kell senkinek csüggedni. Addig is mi készülődünk következő programjainkra, melyekről annyit árulhatok el, hogy megvalósulásuk esetén, az egyik szabadtéri lesz a másik pedig részben. Hogy mit is jelent ez pontosan ez a „részben”, arról majd később.
Addigi feladat szimpatizánsainknak: tessék hallgatgatni az Orosházi Tavaszdalt, nézegetni az eddigi rendezvényeinken készült képeket és hatni, alkotni, gyarapítani, hogy a Haza és Orosháza fényre derülhessen!
